Minden kelet-európai ország békésen oldotta meg az 1989-es rendszerváltást, míg hazánkban erőszakos módon valósult meg a kommunizmus megbuktatása. A forradalom első megnyilvánulása december 16-án, Temesváron mutatkozott meg, ahol azért tiltakoztak, mert kritikus megjegyzései miatt, a kormány deportálni akarta a magyar református lelkészt, Tőkés Lászlót.
A forradalom az elkövetkezendő napokban tovább erősödött, s országszerte több nagyvárosban is tömeges tiltakozásokat szerveztek. Ceausescu nem értette a román nép szenvedését, amelyet főleg katasztrofális politikája okozott, s december 21-i köztéri beszédében még fizetésemelést is ígért a lakosságnak. A tömeg azonban tovább lázadt, s a diktátor és felesége Elena, december 22-én menekülésre kényszerült a fővárosból. Targoviste-ben felismerték őket, és letartóztatták. December 25-én egykori katonáik fogságába estek, majd a rögtönítélő bíróság határozata szerint, a román nép ellen elkövetett bűneiért, népírtásért, és a nemzetgazdaság tönkretételéért azonnal ki is végezték őket.
A román rendszerváltásért kirobbant forradalomnak, országszerte 1104 halálos áldozata volt, míg a sebesültek száma meghaladta a háromezret.
